A hattyú
2020.11.27 16:45
A hattyú
Kiürült tekintet, mely egy
Életet csapdába zár,
Akinek öröme, léte
Régen a múltba tűnt már.
Túl van élete alkonyán,
Idegen lett a világ.
Őt sem ismeri már senki,
A csodált balerinát.
Barátait, rokonait
Föl sem ismeri ma már.
Csak a lelkében szól a dal
Ami csakis neki muzsikál.
Egyszer csak egy lágy muzsika
Csendül fel, szól valahol,
Érzékeny és szívhez szóló,
Ahogy a lélekbe hatol.
Az asszony és bezárt lelke
Egyszerre magához tér.
Fiatalként látja magát,
Amiről múltja mesél.
Eltűnik a komor világ,
És a demens üresség.
Tapsvihar, és ujjongás,
Amik őt ünnepelték.
Beteg és zsibbadt karjai
Hattyúszárnyakká válnak.
Elvarázsolt hercegnő lesz,
Szép hősnője a bálnak.
Mesevilág, és szép álmok.
Ezek maradtak neki.
A hattyúk tava emléke,
Muzsikája élteti.
Vannak, akik nem értik őt,
Biztos bolond, mondják.
Hogy ki volt ő, milyen ember,
Azt sohasem tudják.
Ezt az asszony nem észleli,
A hercegével táncol.
Nem a jelenben jár, ami
Durva világba láncol.
Átéli még utoljára
Ifjúsága szépségét,
Hogy az út végén meglelje
Saját lelke békéjét.
Kiürült tekintet, mely egy
Életet csapdába zár,
Akinek öröme, léte
Régen a múltba tűnt már.
Túl van élete alkonyán,
Idegen lett a világ.
Őt sem ismeri már senki,
A csodált balerinát.
Barátait, rokonait
Föl sem ismeri ma már.
Csak a lelkében szól a dal
Ami csakis neki muzsikál.
Egyszer csak egy lágy muzsika
Csendül fel, szól valahol,
Érzékeny és szívhez szóló,
Ahogy a lélekbe hatol.
Az asszony és bezárt lelke
Egyszerre magához tér.
Fiatalként látja magát,
Amiről a múltja mesél.
Eltűnik a komor világ,
És a demens üresség.
Tapsvihar, és ujjongás,
Amik őt ünnepelték.
Beteg és zsibbadt karjai
Hattyúszárnyakká válnak.
Elvarázsolt hercegnő lesz,
Szép hősnője a bálnak.
Mesevilág, és szép álmok.
Ezek maradtak neki.
A hattyúk tava emléke,
Muzsikája élteti.
Vannak, akik nem értik őt,
Biztos bolond, mondják.
Hogy ki volt ő, milyen ember,
Azt sohasem tudják.
Ezt az asszony nem észleli,
A hercegével táncol.
Nem a jelenben jár, ami
Durva világba láncol.
Átéli még utoljára
Ifjúsága szépségét,
Hogy az út végén meglelje
Saját lelke békéjét.
Kiürült tekintet, mely egy
Életet csapdába zár,
Akinek öröme, léte
Régen a múltba tűnt már.
Túl van élete alkonyán,
Idegen lett a világ.
Őt sem ismeri már senki,
A csodált balerinát.
Barátait, rokonait
Föl sem ismeri ma már.
Csak a lelkében szól a dal
Ami csakis neki muzsikál.
Egyszer csak egy lágy muzsika
Csendül fel, szól valahol,
Érzékeny és szívhez szóló,
Ahogy a lélekbe hatol.
Az asszony és bezárt lelke
Egyszerre magához tér.
Fiatalként látja magát,
Amiről a múltja mesél.
Eltűnik a komor világ,
És a demens üresség.
Tapsvihar, és ujjongás,
Amik őt ünnepelték.
Beteg és zsibbadt karjai
Hattyúszárnyakká válnak.
Elvarázsolt hercegnő lesz,
Szép hősnője a bálnak.
Mesevilág, és szép álmok.
Ezek maradtak neki.
A hattyúk tava emléke,
Muzsikája élteti.
Vannak, akik nem értik őt,
Biztos bolond, mondják.
Hogy ki volt ő, milyen ember,
Azt sohasem tudják.
Ezt az asszony nem észleli,
A hercegével táncol.
Nem a jelenben jár, ami
Durva világba láncol.
Átéli még utoljára
Ifjúsága szépségét,
Hogy az út végén meglelje
Saját lelke békéjét.
Kiürült tekintet, mely egy
Életet csapdába zár,
Akinek öröme, léte
Régen a múltba tűnt már.
Túl van élete alkonyán,
Idegen lett a világ.
Őt sem ismeri már senki,
A csodált balerinát.
Barátait, rokonait
Föl sem ismeri ma már.
Csak a lelkében szól a dal
Ami csakis neki muzsikál.
Egyszer csak egy lágy muzsika
Csendül fel, szól valahol,
Érzékeny és szívhez szóló,
Ahogy a lélekbe hatol.
Az asszony és bezárt lelke
Egyszerre magához tér.
Fiatalként látja magát,
Amiről a múltja mesél.
Eltűnik a komor világ,
És a demens üresség.
Tapsvihar, és ujjongás,
Amik őt ünnepelték.
Beteg és zsibbadt karjai
Hattyúszárnyakká válnak.
Elvarázsolt hercegnő lesz,
Szép hősnője a bálnak.
Mesevilág, és szép álmok.
Ezek maradtak neki.
A hattyúk tava emléke,
Muzsikája élteti.
Vannak, akik nem értik őt,
Biztos bolond, mondják.
Hogy ki volt ő, milyen ember,
Azt sohasem tudják.
Ezt az asszony nem észleli,
A hercegével táncol.
Nem a jelenben jár, ami
Durva világba láncol.
Átéli még utoljára
Ifjúsága szépségét,
Hogy az út végén meglelje
Saját lelke békéjét.
Kiürült tekintet, mely egy
Életet csapdába zár,
Akinek öröme, léte
Régen a múltba tűnt már.
Túl van élete alkonyán,
Idegen lett a világ.
Őt sem ismeri már senki,
A csodált balerinát.
Barátait, rokonait
Föl sem ismeri ma már.
Csak a lelkében szól a dal
Ami csakis neki muzsikál.
Egyszer csak egy lágy muzsika
Csendül fel, szól valahol,
Érzékeny és szívhez szóló,
Ahogy a lélekbe hatol.
Az asszony és bezárt lelke
Egyszerre magához tér.
Fiatalként látja magát,
Amiről a múltja mesél.
Eltűnik a komor világ,
És a demens üresség.
Tapsvihar, és ujjongás,
Amik őt ünnepelték.
Beteg és zsibbadt karjai
Hattyúszárnyakká válnak.
Elvarázsolt hercegnő lesz,
Szép hősnője a bálnak.
Mesevilág, és szép álmok.
Ezek maradtak neki.
A hattyúk tava emléke,
Muzsikája élteti.
Vannak, akik nem értik őt,
Biztos bolond, mondják.
Hogy ki volt ő, milyen ember,
Azt sohasem tudják.
Ezt az asszony nem észleli,
A hercegével táncol.
Nem a jelenben jár, ami
Durva világba láncol.
Átéli még utoljára
Ifjúsága szépségét,
Hogy az út végén meglelje
Saját lelke békéjét.