Arc a fényképen
2017.11.01 17:11
Kustra Gábor
Arc a fényképen
Megsárgult, és töredezett,
Régi fotó néz vissza rám.
Rajta egy múltba tűnt ember,
Az ismeretlen nagyapám.
Számomra ő csak egy fénykép.
Csak egy név a múlt ködében.
Mégis, talán több lett annál,
Nemcsak egy arc a fényképen.
Nem láttam és nem ismertem,
Nem hallottam soha hangját.
Százszor is elképzeltem őt,
Várva minden mozdulatát.
Százöt éves lenne, tudom,
Ritka adomány ez nekünk,
De ha talán mégis élne,
Összeérhetne a kezünk!
Foghatnám és érezhetném,
Tudhatnám, hogy milyen ember,
Nemcsak egy fantom a múltból,
Játszva a képzeletemmel.
Neve az egyetlen, amit
Kétségtelen, tőle kaptam.
De a szája a fényképen
Nem szólal meg, mozdulatlan.
Szeretném azt hinni, hogyha
Ismert és láthatott volna,
Unokájaként beszélne
Másnak rólam, mosolyogva.
De a fotón mozdulatlan,
Csak egy kép a szoba falán.
Rajta egy múltba tűnt ember,
Az ismeretlen nagyapám.
Az ismeretlen nagyapám.Kustra Gábor: Arc a fényképen
Megsárgult, és töredezett,
Régi fotó néz vissza rám.
Rajta egy múltba tűnt ember,
Az ismeretlen nagyapám.
Számomra ő csak egy fénykép.
Csak egy név a múlt ködében.
Mégis, talán több lett annál,
Nemcsak egy arc a fényképen.
Nem láttam és nem ismertem,
Nem hallottam soha hangját.
Százszor is elképzeltem őt,
Várva minden mozdulatát.
Százöt éves lenne, tudom,
Ritka adomány ez nekünk,
De ha talán mégis élne,
Összeérhetne a kezünk!
Foghatnám és érezhetném,
Tudhatnám, hogy milyen ember,
Nemcsak egy fantom a múltból,
Játszva a képzeletemmel.
Neve az egyetlen, amit
Kétségtelen, tőle kaptam.
De a szája a fényképen
Nem szólal meg, mozdulatlan.
Szeretném azt hinni, hogyha
Ismert és láthatott volna,
Unokájaként beszélne
Másnak rólam, mosolyogva.
De a fotón mozdulatlan,
Csak egy kép a szoba falán.
Rajta egy múltba tűnt ember,
Az ismeretlen nagyapám.