Békétlenek
Kustra Gábor: Békétlenek
Keleten született a dal,
Ami hét testvérről szól.
Útnak indultak, hogy hazát
Találjanak valahol.
Hosszú utazásuk végén,
Különös helyre értek.
Szép, védett medencéjében
Új életet reméltek.
Királyuk az nem volt, tehát
Választaniuk kellett.
Két testvér is úgy érezte,
Uralkodásra termett.
Elfeledték, hogy testvérek,
Egymással verekedtek.
Fivérekhez méltatlanul,
Gonoszul cselekedtek.
Akaratos volt az egyik,
Igazát bizonygatta.
Testvére, a szelíd képű
Vadságát eltakarta.
Erős volt a másik testvér
Nagyobb is volt a hangja.
A szelídnek látszó pedig
Agyafúrt volt, és csalfa.
Mivel nem bírt fivérével,
Idegeneket hívott.
Nagyhangú testvére ellen
Nagy rohamot indított.
Testvér testvér ellen fordult
Vérük lehullt a porba.
A nagyhangú testvér meghalt,
Túlerő elsodorta.
Győztes, ifjú testvére most
Szelídségét feledte.
Véres keze ellenére
Jó szándékát hirdette.
Ő lett a hős a vidéken,
Úr lett mindenek fölött.
Másik bátyjának lelkébe
Féltékenység költözött.
A két fivér civakodott,
Amikor csak tehette.
Ám e vitát egy idegen
Ravaszul észrevette.
Amíg ők így marakodtak,
Belépett az országba.
Lovasai berontottak,
Szüntelenül portyázva.
Amikorra a két testvér
Elkésve észbe kapott,
Körülöttük már az ország
Fájdalmasan jajgatott.
Az idegen gyorsan végzett,
Egy év múlva távozott.
Ám a két rivális fivér
Még mindig acsarkodott.
Nem tanultak hibáikból,
Szüntelenül vitáztak.
Minden percben csak bort ittak,
De vizet prédikáltak.
Ezt a vitát megneszelte
Egy még nagyobb ellenség.
Hogy egy gyilkos tervvel készül,
Azt még most sem sejtették.
Vendégségbe mentek hozzá,
A hibákat feledve.
Eközben a ravasz fickó
A fővárost bevette.
Ő is megvendégeltette
Önhatalmúlag magát.
Százötven évig ellepte
Az ország egyharmadát.
A fivérek nem nyugodtak,
Most is egymást okolták.
Békétlenségükkel egymást
Komoly bajba sodorták.
Szerencséjükre a vendég
Jól elkényelmesedett.
Hosszú idő telt el, amíg
Elkergetni lehetett.
Azt gondolnánk, hogy a fiúk
Végre békét kötöttek.
Hogy több eszük lehetett, mint
A kényelmes töröknek.
Nem így volt ez, még akkor sem,
Amikor új vendég jött.
Kényelmesen, negyven évre
Hozzájuk beköltözött.
Amikor már sem ingük, sem
Egy gatyájuk nem maradt,
Rájöttek, hogy minden egyes
Nagy esélyük elszaladt.
Bár a vendég távozott már,
Másfelé dirigálva.
A két testvér egymást szidja,
Örökké csak vitázva.