Dominika
2014.05.17 15:34
Kustra Gábor: Dominika
Azt mondják, a nagy bajnokok
Mindig karddal sétálnak.
A rengeteg támadásnak
Vitézül ellenállnak.
Nem mindegyik nagy harcosnak
Van ily hatalmas kardja.
Csak néhányuknak a nevét
Foglalják be aranyba.
Nem is kell ehhez páncélos,
Erős lovagnak lenni.
Elég, ha a szívünk bátor,
És megtanul szeretni.
Egyszer láttam egy ilyen hőst,
Dominikának hívták.
Az angyalok az ő nevét
Aranybetűkkel írták.
Odafenn, a felhők fölött
Mindig fényeskék az ég.
Dominikát az angyalok
Maguk közé emelték.
Halkan, csendben érkeztek meg,
Fénylő angyalszárnyakon.
Fényüket csak érezhetem,
Szemmel sosem láthatom.
Mégis láttam egyiküket.
A kis hőst, Dominikát.
Az ő élettörténetét
Már csak emlékek írják.
De az arca odafentről
Ránk mosolyog minden nap.
Ettől még a tél jege is
Meglepődve elolvad.
Lám, ez az arc kedvességgel,
Bátorsággal van tele!
Mert amíg itt volt közöttünk,
Erről szólt az élete.
Ha majd egyszer nyári éjjel
Kihunynak a villanyok.
Meglátjátok, odafönt már
Egy csillaggal több ragyog!
Egy kislány emlékére