Estefelé
2015.03.29 18:21
Kustra Gábor - Estefelé
Nyári estén, egymagamban
Hazafelé sétáltam.
Fáradtságtól a lábamon
Éppenhogy csak megálltam.
Lépteim a néma csöndben
Visszhangozva koppantak.
Még a hangos verebek is
Estére elhallgattak.
Figyelmem egy kissé lankadt,
Bambultam a sötétben.
Még saját árnyékomat is
Sötét kutyának véltem.
Itt nincs kutya, alszik az mind!
Vigyorogtam magamban,
Ám a következő sarkon
Nyelvem majd elharaptam.
Fekete és szőrös is volt,
Amiben elbotlottam.
Persze csak egy kabát volt az,
Amit ebnek gondoltam.
Láttam vicsorgó fogait
Mellyel harapni akart.
Nem létező lábaival
Majdnem hazáig zavart.
De a kutya álmosnak tűnt,
Meg se mozdult, csak feküdt.
Pedig meg is ijesztettem,
De ő mégsem menekült.
Nem baj, Blöki, aludj tovább,
Nekem most már mennem kell!
Javaslom, hogy ne szórakozz
Ilyen bátor emberrel!
Aki még egy kabátot is
Bolond módra ebnek vél.
És ha tényleg kutya volnál,
Biztos rajtam röhögnél.
Megkönnyebbülve ballagtam
Bátran, merészen haza.
Nem volt olyan véreb, ami
Rám ugatott éjszaka.
Néma házak, sötét bokrok
Szegélyezték utamat.
Erőltetett nyugalommal
Figyeltem az árnyakat.
Arrébb egy nagy, üres telken
Sötét bokornak alján,
Rettenetes óriási,
Fehér kutya nézett rám.
Reméltem, hogy nem támad meg,
De ő egyre csak bámult.
Azt reméltem, hogy már vége,
És a veszély elhárult!
De ez a dög megint itt van.
A mérete nem tréfa.
Nem szerettem volna lenni
Étlapján finom préda.
Lopva odapillantottam,
Hátha még nem vett észre,
De az eb egyre csak ott ült,
Mélyen szemembe nézve.
Ekkor erős szél támadt fel,
És a kutya felugrott,
Mint egy felbőszült, vad bika
Éppen felém száguldott.
Vadul, bőszen vicsorogva,
Irányomba vágtatott,
Közelembe érve fehér
Fóliává változott.
Rám vetette magát, bőszen
Bekapta a fejemet.
A hirtelen támadástól
Nem találtam helyemet.
Kutyább vagy te minden ebnél!
Mondogattam magamnak.
Ilyen fickót, mint én vagyok
Kutyák meg sem harapnak.
Azt gondolják, ha megesznek,
Ők is gyávákká válnak.
Talán még a nyulak közt is
Bátrabbakat találnak.
Azóta az éjszakákon
Ha az ebek ugatnak.
Vidám meséjük rólam szól,
S bizony jókat mulatnak.