Fejetlenül
2014.03.02 11:10
Kustra Gábor - Fejetlenül
Gyülekeznek sötét felhők
újra a fejem felett.
A sors durva keze, megint,
Igencsak jól rászedett.
Bohócnak az orra krumpli,
nekem meg a koponyám.
Összevissza farigcsálják,
mint burgonyát a konyhán.
Lyuk és vágás egymás hátán.
Olyan leszek mint Pom-Pom,
Minden egyes alkalommal
változtatom alakom.
Nem volt kétszer éppen elég?
Harmadszor is fúrni kell?
Attól félek, ez a harcom
már soha nem múlik el.
Rokonaim úgy néznek rám,
mint egy agyszakértőre,
Rutinosan vágatom fel
a fejem agyra-főre.
Még a szomszéd tyúkjának is
több esze lesz, mint nekem,
És ha nem tudok magamról,
Milyen lesz az életem?
Sok oly jólelkű embernek,
akik kedvesek nekem,
Talán nem mondtam elégszer,
Hogy oly nagyon szeretem.
Ilyenkor az jut eszembe,
törékeny az életünk.
Mert a sorsot nem érdekli,
kit veszejt el közülünk.
Nekem még szükségem lenne
az egyetlen fejemre!
Ennek Süsü a tudója,
pedig kis ész van benne!
Lehet, hogy csak képzelődöm,
De nézzétek el nekem!
Nem akarok arra kelni,
hogy nincs helyén a fejem!