Ne kérdezd
2014.03.02 11:42
Kustra Gábor - Ne kérdezd
Ne kérdezd a kisgyermeket,
miért sír, ha árva.
Hiányzik az egyetlen,
szerető mamája.
Hogyha egyszer te is
Azt éreznéd, amit ő,
Fájdalom borulna rád,
Mint egy nehéz szemfedő.
Ha kérdezed a kóbor kutyát,
Hangja miért keserves,
Azt feleli majd neked,
Ételt s szeretetet keres.
Hogyha egyszer te is
Együtt éreznél vele,
Megszánnád, és soha,
Soha nem rúgnál bele.
Ha kérdezed az öregembert,
Miért szomorú a szeme,
Azt feleli majd neked,
Senki nem törődik már vele.
Hogyha egyszer mi is
Megtanulnánk szeretni,
Nem kellene ezt a kincset
Égre s földre keresni.
Ha kérdezed a madarat,
Miért nem száll a fára,
Azt feleli majd neked,
Meg van lőve a szárnya.
Hogyha egyszer te is
Segítenél rajta,
Hidd el, e tettedért ő
Neked hálát adna!
Ha kérdezed a viharfelhőt,
Miért sötét az árnya,
Azt feleli majd neked,
Haragszik a durva, törtető világra.
Hogyha egyszer mi is
Megtanulnánk élni,
Nem kellene többé
Az élettől félni.
Tisztelnénk az életet,
Melyben nem kell félnünk.
S akkor már elmondhatjuk,
Érdemes volt élnünk.