Öregek
Öregek
Egyszer egy szép nyári estén
az utcákat jártam.
Tanulságos történet volt,
amit akkor láttam.
Idős úr és felesége
tipegett a járdán.
Az emberek mosolyogtak
a furcsa pár láttán.
Alig bírtak járni, mégis
boldognak látszottak.
Mint a fiatalok, akik
egymásról álmodtak.
Apró léptekkel tipegve,
toporogva jártak.
Maguk körül minden újat
nagy csodának láttak.
Ám a csoda hamar eltűnt,
elűzte valaki.
Rekedt kamaszhangját rögtön
lehetett hallani.
Egy gördeszkás srác volt,
vagányan vigyorgott.
A két öreget meglátva
unottan fintorgott.
Menj az útból, öreg nyanya!
Hangzott kiáltása.
Az idős néni így nem volt
soha megalázva.
Arca elsápadt, mint aki
azonnal elájul.
Ám a folytatás szolgáljon
örök tanulságul.
Fönn az égben a sors keze
valamit megfogott,
és a kamasz lába elé
egy nagy követ dobott.
Arcáról a kaján vigyor
el is illant rögtön.
Épp a néni lába előtt
elhasalt a földön.
A gördeszka továbbgurult,
gazdáját otthagyva.
Csak a kamasz büszkesége
tört szét pár darabra.
A két öreg továbbsétált
tyúklépésben, lassan.
Apró alakjuk eltűnt a
szürke alkonyatban.
Ahogy a nap nyugodni tért,
halványodott fénye.
Ám előbb a két öreget
hazáig kísérte.