Romok között
2016.02.12 21:41
Kustra Gábor: Romok között
Néhány éve, februárban
Regéc várát jártam.
Vágyva arra,hogy a múltunk
Egy darabját lássam.
Hideg volt és ködös idő.
Szürke romok vártak.
Képzeletemben a múltnak
Szellemei jártak.
A lőréseken csak szél járt,
puskacsövek helyett.
Kereste a múltat, ami
Már régen elveszett.
Azon vettem észre magam,
Hogy én is ezt teszem.
Szinte várvédőket látott
Csalfa képzeletem.
De a várban csönd volt,
Múltba veszett hangja.
Nem élt ott már olyan ember
Aki azt meghallja.
A világuk, érzéseik,
Vajon merre jártak?
Miért kellett érezniük,
Ha semmivé váltak?
Mindazok a gondolatok,
Szellemek és lelkek,
Akik egykor itt harcoltak,
Vajon hová lettek?
Szerettek és gyűlöltek is,
Éltek és meghaltak.
Eltűnt az a vár is, amit
Védeni akartak.
Elmúlt idők, események
Játszódtak le bennem.
A szürke falak tövében
A múltat kerestem.
De hiába, semmi nem járt
A várfalak alatt.
Csak az érzés, és a régmúlt
Az, ami megmaradt.
Az eltűntek szellemei
Többé már nem félnek.
Habár meghaltak, de mégis
Bennünk tovább élnek.