Szellemek
2014.03.02 14:51
Kustra Gábor - Szellemek
Halk szellő zúg át a fák közt,
Könnyed táncot járva.
Közeledtére megborzong
A fák koronája.
Koromfekete sötétség
Öleli a tájat.
Átláthatatlan leplével
Belepi a fákat.
Az erdő sötét mélyéből
Távol visszhang hallik.
Borzongató, komor hangja.
Dörrenve morajlik.
Aztán csönd lesz, félelmetes.
Csak szellemek járnak.
Egymásnak a sűrű fák közt
Át-átkiabálnak.
Halk léptekkel közelednek,
Füledbe suttognak.
Riadt tekinteted elől
Rendre elbujdosnak.
Végül elneveted magad,
Biztos csak képzeled!
Nem engeded eltaposni
Büszke önérzeted.
Aztán változik a világ.
Motoszkál valami.
Ismét gyáva ember leszel,
Csak félsz bevallani!
Képzelődsz, meséket mondasz
Megint önmagadnak.
Nevető gondolataid
Ismét csak elhagynak.
Aztán kinyitod a szemed,
Napfényes a reggel.
Örülsz, hogy nem kell küzdened
A démonsereggel.
Asszonyod előtt bátor vagy,
Nem beszélsz álmodról.
Mert csak a szellemektől félsz,
Nem a sárkányoktól.