Világunk
Világunk
Emlékszel, amikor gyerekként
Örültünk a világnak?
Mintha a házak mind
Mézeskalácsból volnának.
A suliban egyen köpenyt hordtunk,
A világ és egymás előtt látszólag
Mind egyformák voltunk.
Nem volt netünk, nem volt telefonunk,
Ruhánk sem volt menő,
Normálisabb világunk volt,
Semmi különleges, csak éppen élhető.
A tanárnak sem dumáltunk vissza.
A kórházban sem volt hosszú,
Végtelenre nyúló várólista.
Ma már gyanakvó, ideges,
Törtető világban élünk.
Pénztelenségtől, vírustól,
szeretetlenségtől félünk.
Híradókban csak mocskokat nézünk,
Köpönyegünket minden egyes napon
Megforgatva más színűre cseréljük.
A természet fellázadt, mert
Elege lett belőlünk.
S most, amikor visszavág,
Bambán meglepődünk.
Azt hisszük, hogy mindent mi uralunk.
De ha a természet megharagszik ránk,
Rendbe kell hozni közös holnapunk!